Nehéz fába vágja a fejszéjét a szurkoló, a cikkíró, amikor a futball egyik ’pápájáról’, eszmék élharcosáról, az éleslátás egyik korszakos alakjáról, a Katalán Nemzet egyik újkori öntudatra ébresztőjéről kíván írni. Annyi mindent elmondtak, leírtak róla, hogy újat nem lehet, képtelenség. Nem is ez a célom, csupán egy rövid összegzést adni arról az EMBERRŐL, arról a JÁTÉKOSRÓL, aki alapjaiban változtatta meg – talán nem túlzás ezt állítani – a világ labdarúgását. De, hogy a holland és a katalán futball alapjait újrarendezte, az elvitathatatlan. Amszterdamban és Barcelonában soha el nem múló, örökké élő Istenként dicsőítik, s őrzik emlékét – még akkoris igaz ez, ha ezen megállapítás ellen Ő hadakozna először. Amikor 2016. március 24-én a Teremtő magához szólította a testét, a lelkét nem vihette magával – az itt maradt velünk, értünk, hogy belengje a Camp Nou-t. A szurkoló, az ember pedig, ha „találkozni” szeretne még vele, el kell mennie a ’Golf Club de Montanyá’-ba, amely El Brull településen, Barcelonától északra 60 km-re fekszik. A golfklub volt kedvenc kikapcsolódási helye, hiszen imádott golfozni, s a végakarata szerint a hamvasztás utáni földi maradványait itt szórták széjjel, a Montanyá-golfklub területén.
Az alábbi írás a labdarúgóról, az edzőről, a gondolkodóról, a filozófusról, a filantrópról, az EMBERRŐL szól, aki nélkül sem az Ajax, sem a Barça nem lenne az, ami.
Teljes neve: Hendrik Johannes Cruyff [Hollandiában: Cruijff]
Született: 1947. április 25. Amszterdam
Elhunyt: 2016. március 24. Barcelona
Magassága, testsúly: 180cm / 70 kg
Posztja: csatár, támadó középpályás
Nevelőegyesülete: Ajax Amsterdam (1947-1963)
Csapatai: AFC Ajax (1964-73; 240/190), FC Barcelona (1973-78; 143/48), Los Angeles Aztecs (1978-79; 29/13), Washington Diplomats (1979-81; 30/12), Levante UD (1981; 10/2), AFC Ajax (1981-83; 36/14), Feyenoord (1983-84; 33/11)
Mezszáma: 14 (Ajaxban és a válogatottban), 9 (Barçában)
Válogatottsága: 48/33 (1968-77)
A bölcsőtől a holland labdarúgás csúcsára
Hendrik Johannes Cruijff 1947. április 25-én született a Holland Királyság fővárosában, amely nem a székvárosa, hiszen a kormány és a király is Hágában székel. A kis Johan – a továbbiakban ezt használom, hiszen Katalóniában, a Barcelonában ezen a keresztnéven vált világhírűvé – egy igazi, holland, tősgyökeres munkáscsaládba született. Hermanus Cornelis Cruijff és Petronella Bernarda Draaijer második fiaként látta meg a napvilágot. A szülei kétkezi munkások voltak, akik tisztességgel, becsülettel és komoly szigorban nevelték a fiút. „Röviddel a háború után születtem, s arra neveltek, hogy semmit ne fogadjak el, amiért nem dolgoztam meg” – mondta egy 2015-ös interjúban. S ő így is élt – élete végéig. Édesapja rajongott a futballért és az Ajaxért, s ezt a rajongását beleplántálta a kis Johanba is, aki a közeli pályákon – az Akkerstraat és a De Meer-stadionban – sajátította el a foci alapjait, ahova bátyjával, Henrikkel járt iskola előtt és után. Azt viszont később elárulta, hogy iskola helyett nem, mert az apja akkor eltiltotta volna a labdarúgástól. Gyermekkora a tanulás és a futball körül forgott, ezek határozták meg a mindennapjait, és persze, az apai szigor. Ettől függetlenül édesapjára túláradó, soha el nem halványuló tisztelettel emlékezett vissza mindig is, akinek 1959-es halála mély nyomot hagyott a kis Johan lelki világán. A család ezt követően nagyon nehéz anyagi helyzetbe került, ami akkor vált könnyebbé kicsit, amikor édesanyja másodszor is férjhez ment az Ajax egyik alkalmazottjához, Henk Angelhez, akit pótapjaként tisztelt. „Az apám meghalt, amikor én 12 éves voltam, ő pedig csak 45. Ettől a pillanattól kezdve rettegve tekintettem a jövőm felé, s egyre erősebb volt bennem az érzés, hogy én is meghalok 45 éves koromban. S amikor 45 évesen, 1991 kora tavaszán szívrohamot kaptam, azt gondoltam: ’Ez az’. Szerencsére az orvostudomány rajtam segített, nem úgy, mint Apámon, aki számára ez az ellátás elérhetetlen volt” – emlékezett vissza Apjára.vHendrik Johannes Cruijff 1947. április 25-én született a Holland Királyság fővárosában, amely nem a székvárosa, hiszen a kormány és a király is Hágában székel. A kis Johan – a továbbiakban ezt használom, hiszen Katalóniában, a Barcelonában ezen a keresztnéven vált világhírűvé – egy igazi, holland, tősgyökeres munkáscsaládba született. Hermanus Cornelis Cruijff és Petronella Bernarda Draaijer második fiaként látta meg a napvilágot. A szülei kétkezi munkások voltak, akik tisztességgel, becsülettel és komoly szigorban nevelték a fiút. „Röviddel a háború után születtem, s arra neveltek, hogy semmit ne fogadjak el, amiért nem dolgoztam meg” – mondta egy 2015-ös interjúban. S ő így is élt – élete végéig. Édesapja rajongott a futballért és az Ajaxért, s ezt a rajongását beleplántálta a kis Johanba is, aki a közeli pályákon – az Akkerstraat és a De Meer-stadionban – sajátította el a foci alapjait, ahova bátyjával, Henrikkel járt iskola előtt és után. Azt viszont később elárulta, hogy iskola helyett nem, mert az apja akkor eltiltotta volna a labdarúgástól. Gyermekkora a tanulás és a futball körül forgott, ezek határozták meg a mindennapjait, és persze, az apai szigor. Ettől függetlenül édesapjára túláradó, soha el nem halványuló tisztelettel emlékezett vissza mindig is, akinek 1959-es halála mély nyomot hagyott a kis Johan lelki világán. A család ezt követően nagyon nehéz anyagi helyzetbe került, ami akkor vált könnyebbé kicsit, amikor édesanyja másodszor is férjhez ment az Ajax egyik alkalmazottjához, Henk Angelhez, akit pótapjaként tisztelt. „Az apám meghalt, amikor én 12 éves voltam, ő pedig csak 45. Ettől a pillanattól kezdve rettegve tekintettem a jövőm felé, s egyre erősebb volt bennem az érzés, hogy én is meghalok 45 éves koromban. S amikor 45 évesen, 1991 kora tavaszán szívrohamot kaptam, azt gondoltam: ’Ez az’. Szerencsére az orvostudomány rajtam segített, nem úgy, mint Apámon, aki számára ez az ellátás elérhetetlen volt” – emlékezett vissza Apjára.
A kis Johan 10 éves volt, amikor édesapja elvitte az Ajax edzésére, s ekkor csatlakozott az amszterdami klub utánpótlásához. Johan vékony, szikár fiú volt, aki a külső szemlélő számára már-már véznának hatott – innen a beceneve is: „El Flaco” – azaz „A Vézna”. Első ifjúsági edzője, Jany van der Veen azonban látta játszani a közeli lakótelepek parkjaiban, pályáin, így pontosan tudta, hogy a 10 éves srácban hatalmas tehetség lakozik, ami maximalizmussal, koncentrációval, elhivatottsággal párosult. Ma azt mondanánk, hogy már gyerekként tökéletesen profi módon állt a futballhoz. A futball mellett azonban egy másik sportággal is megismerkedett ekkor, s egészen 15 éves koráig azt is űzte. E másik sport a baseball volt, ahol mint elkapó hasznosította tudását. Az 1962/63-as idény kezdetétől fogva azonban már csak a labdarúgásra koncentrált, s 16 évesen tagja lett az Ajax felnőtt csapatának. A holland sztárcsapat élén ekkor Rinus Michels állt, aki a „totális futball” megalkotójaként vált világhírűvé.A kis Johan 10 éves volt, amikor édesapja elvitte az Ajax edzésére, s ekkor csatlakozott az amszterdami klub utánpótlásához. Johan vékony, szikár fiú volt, aki a külső szemlélő számára már-már véznának hatott – innen a beceneve is: „El Flaco” – azaz „A Vézna”. Első ifjúsági edzője, Jany van der Veen azonban látta játszani a közeli lakótelepek parkjaiban, pályáin, így pontosan tudta, hogy a 10 éves srácban hatalmas tehetség lakozik, ami maximalizmussal, koncentrációval, elhivatottsággal párosult. Ma azt mondanánk, hogy már gyerekként tökéletesen profi módon állt a futballhoz. A futball mellett azonban egy másik sportággal is megismerkedett ekkor, s egészen 15 éves koráig azt is űzte. E másik sport a baseball volt, ahol mint elkapó hasznosította tudását. Az 1962/63-as idény kezdetétől fogva azonban már csak a labdarúgásra koncentrált, s 16 évesen tagja lett az Ajax felnőtt csapatának. A holland sztárcsapat élén ekkor Rinus Michels állt, aki a „totális futball” megalkotójaként vált világhírűvé.
Az Ajax felnőtt keretének 1964 őszén lett a tagja, s ebben az idényben került sor a bemutatkozására is: 1964. november 15-én debütált az Eredivisie-ben egy GVAV elleni bajnokin, amelyen a csapat 3-1-es vereséget szenvedett, viszont az AFC egyetlen gólját a debütáló Johan szerezte. Az 1964/65-ös szezon igazi mélypont volt a csapat életében: a holland bajnokság indulása óta ekkor érték el legrosszabb helyezésüket – a 13. helyet szerezték meg. Innen vezetett az út felfelé: a következő szezontól Cruyff az Ajax kirobbanthatatlan alapemberévé vált. 17-18 évesen nemcsak alapember, hanem vezér lett a pályán és az öltözőben egyaránt. Ez pedig egy rég nem látott sikersorozat kezdetét jelentette az Ajax és a holland labdarúgás életében: 1965/66 és 1972/73-as idények között hat bajnoki címet (a lehetséges nyolcból), négy Holland Kupát és három BEK-sikert zsebelt be az Ajax. Uralták a holland, majd az európai labdarúgást is. Az 1969-es BEK-finálét a Milannal szemben ugyan még elvesztették, de a következő három döntőben már nem találtak legyőzőre.
Az 1970/71-es szezon elején komoly sérülést szenvedett, ami miatt hosszabb időt kénytelen volt kihagynia. Ekkor az általa addig használt ’9’ számú mezt Gerrie Mühren viselte, így amikor visszatért, újat kellett választania: Johan pedig az „Oranjéban” viselt 14-es számú dresszt választotta. A feljegyzések szerint 1970. október 30-án a PSV elleni rangadón futott ki először a 14-es számú mezben az Ajax színeiben is, így innentől kezdve ezt használta. Később ez a mezszám olyannyira legendássá vált, hogy a róla szóló holland dokumentumfilmben is felbukkan (’Nummer 14 Johan Cruyff’), ill. egy holland nemzetközi futball-szaklap /Voetbal International/ is a ’Nummer 14’ címen adott ki magazint. Ugyanakkor ez az idény volt, amikor először megnyerte a BEK-et az Ajax együttesével, ill. egy 1970. november 29-i AZ Alkmaar elleni 8-0-s győzelem alkalmával ligarekordot jelentő, hat gólt ért el. A bajnoki címek, ill. az 1971-es BEK-elsőség együttesen hozzájárultak ahhoz, hogy az év végén megkapja pályafutása első Aranylabdáját.
1971 nyarán az Ajax edzői posztján váltás következett be, miután Rinus Michels elfogadta az FC Barcelona ajánlatát, és a katalán fővárosba költözött. Az Ajax szakmai munkáját ekkor egy erdélyi magyar, Kovács István vette át, aki másabb szellemet honosított meg a csapatnál, de az eredmények nem maradtak el: újabb két BEK-siker, bajnoki cím, és újabb Aranylabda Johan elismerésekéntMár a Kovács István-érából származik az alábbi anekdota, amely Johan ’anyagiasságát’ jól példázza. Egy fontos bajnoki meccs előtt történt, hogy Cruyff zsémbesen közölte az edzővel, fáj a térde, ezért nem akar pályára lépni. Kovács erre fogott egy 100 guldenes bankjegyet, odament a játékoshoz, és elkezdte dörzsölgetni vele a bibis térdét. A játékosok üvöltve röhögtek, végül Cruyff is elmosolyodott, az Ajax pedig 4-0-ra verte a PSV-t. Ez a fajta anyagiasság azonban nem öncélú volt Cruyff esetében, hanem gyermekkora tapasztalataiból táplálkozott, amikor egyik napról a másikra éltek, s az anyagiakban nem dúskáltak. Számos történet kering arról, hogy már profi játékosként, felnőttként, trénerként, apaként hány és hány emberen segített, támogatta őket anyagilag, kórházakat, szociális intézményeket segített. Erre nevelte saját gyermekeit is, akiknek mindenért meg kellett „dolgozniuk” már gyerekkorukban is, még a zsebpénzükért is.
2018. márciusában így emlékezett vissza erre kisebbik leánya, Susila (1972):A világ legmesszebb élő emberén is segített. Nem számított neki. Már az első profi szerződéséből támogatott Hollandiában egy gyermekkórházat. Amikor mi is megvoltunk már, s picik voltunk, elvitt minket karácsonyi ajándékokat vásárolni a közelünkben lévő árvaház gyermekeinek, hogy ők is boldogok lehessenek szenteste. Mindig azt mondta, hogy amit ő kap a társadalomtól, a közösségtől, azt Neki viszonoznia kell
Na, de vissza 1973 nyarához. A Katalán Óriás már az 1972/73-as szezon folyamán kapacitálni kezdte a váltásra, amiben Montal i Costa komoly szövetségesre lelt: Rinus Michels-ben. A ’Generális’ és a ’Nummer 14’ közötti viszony olyan szoros volt, hogy a hívásnak Cruyff nem tudott ellenállni
Ahhoz azonban, hogy Johan Barcelonába költözhessen, el kellett érni, hogy a spanyol szövetség engedélyezze a külföldiek szerepeltetését a klubokban. Ennek engedélyezését is Montal érte el, mégpedig egy eléggé bizarr akció eredményeként. Montal megbízott – titokban – egy katalán ügyvédet, hogy az derítse ki: vajon a ligában foglalkoztatott dél-amerikai labdarúgók tényleg jogszerűen kaptak játékengedélyt? Miguel Roca hónapokon át tartó magánnyomozása érdekes és megdöbbentő végeredményt hozott: 60 futballistából negyvenhatnak nem voltak spanyolországi felmenői, márpedig hispániai foglalkoztatásuknak ez volt a jogalapja. Ezt pedig úgy érték el, hogy bevett szokásként a latin-amerikai labdarúgók apai szülőhelyeként olyan spanyol településeket jelöltek meg, amelyek az 1936-39 közötti polgárháborúban elpusztultak. Így tehát a valódi nagyapai szülőhelyet, anyakönyveket felkutatni, érdemben igazolni fizikai lehetetlenség volt.
A szorult helyzetbe került szövetség nem tehetett mást, „piszkos alkut” kötött: a visszásságok eltussolása érdekében „felnyitotta” a sorompót a külföldi játékosok szerződtetése előtt. Agustí Montal is hajlott a megegyezésre, így 1973. május 26-án a szövetség kimondta: minden csapat igazolhat két külföldi labdarúgót. Ezzel elhárult a legfőbb akadály Johan I szerződtetése útjából. Ugyanakkor nem ment így se minden olyan simán…a spanyol szövetség csupán október végén adta meg a játékengedélyt Cruyff számára…A Real keze messzire elért.
Az FC Barcelona vezéreként (1973-1978)
1973 nyarán – akkoriban világrekordot jelentő – 6 millió guldenért (2 millió dollár) adták el az FC Barcelonának. Ezzel kapcsolatban mondta Beckenbauer 2014. szeptemberében a ’Bild’ című német sportlapnak:Amikor olyan játékosokat, mint Bale vagy Cristiano Ronaldo 100 millió euróért igazolnak le, akkor Cruyff milliárdokba kerülne mai árfolyamon.
Nagy igazság a pályatárs-ellenféltől. 1973. augusztus 19-én játszotta utolsó meccsét az Ajaxban: 6-1-re verték az FC Amsterdam csapatát a holland bajnokság 2. fordulójában. Az FC Barcelona elnökével, Montal i Costával 1973. augusztus 13-án írta alá hivatalosan a szerződését, s ettől a pillanattól kezdve lehet a Blaugrana játékosának tekinteni – azzal együtt, hogy utána még egy meccset játszott az Ajax mezében.
A Barça színeiben viszont csak 1973. október 28-án, a Liga 8. fordulójában léphetett először pályára: a Granada 4-0 arányú legyőzéséből két góllal vette ki a részét. S innentől kezdve a Blaugrana együttese szárnyra kapott: sorozatban nyerte a meccseit, s egészen a 31. fordulóig nem talált legyőzőre. A győzelmekhez kellett a Csapat, de a plusz lökést Johan jelenléte, érkezése jelentette: az addig nehézkesen mozgó gépezet olajozottá, gördülékennyé, ellenállhatatlanná változott, amely 1974. február 17-én érte el csúcspontját. A 22. fordulóban a Santiago Bernabéu-stadionban lépett fel a Katalán Óriás, és régóta nem látott magabiztossággal gyalulta a madridi gyepbe az ősi ellenfelet – saját közönsége előtt tartott oktatást futballból: végig uralva a meccset, 5-0-ra nyert a spanyol fővárosban; Johan szerezte a második találatot. Ekkor már egyértelmű volt: innentől kezdve a Barça csapata megállíthatatlan, és meggyőző fölénnyel, nyolc ponttal előzte meg idény végén az Atléticót a tabellán. Mondhatni: Johan jött, látott, és győzelemre vezette a Barçát. Visszaadta a hitet a szurkolóknak, életet lehelt a bő egy évtizede stagnáló Csapatba, új lendületet adott az FC Barcelonának. A Camp Nou-ba, az öltözőbe, a katalán szurkolók mindennapjaiba visszatért a fény, a hit, a remény, a boldogabb futballjövőbe vetett vágyakozás.
Ahogy Jimmy Burns, futballtörténész fogalmazott erről az idényről, Johan szerepéről, senki sem mondhatná el tömörebben, lényegre törőbben: „Cruyffnál a Barça úgy érezte, hogy nem szenvedhet vereséget. Gyorsaságot, rugalmasságot és magabiztosságot adott nekik.”
Az idény egyik legfantasztikusabb találata is a holland zseni nevéhez fűződött, amelyet 1973. december 22-én az Atlético Madrid ellen ért el, és „fantom-gól”-ként vonult be a történelembe. A Camp Nou-ban megrendezett meccset 2-1-re nyerte a Blaugrana, és a meccs 44. percében született ez az emlékezetes találat:
A következő négy idény azonban – sajnos – nem abban a mederben folytatódott, ahogyan az első idénye alapján a szurkolók azt remélték. A Csapat gerince 1974-ben már meglehetősen magas életkorú volt, így fiatalításra került sor, s az érkezők még nem voltak elég tapasztaltak ahhoz, hogy az 1973/74-es csodát megismételjék. A bajnoki címet követő idényben a BEK-ben az elődöntőig jutott a Csapat, a bajnokságban viszont nem tudott meghatározó lenni: 13 egységgel lemaradva a Realtól, a harmadik helyen végeztek Michels fiai.
A bajnoki cím, a látványos játék azonban 1974 végén újabb, pályafutása során a 3. Aranylabdát hozta el Johan I számára. A kiváló holland ekkorra már nem csupán irányítója, fazonszabásza, csapatkapitánya volt az FC Barcelonának, hanem szellemi vezére is. Jól mutatja ezt az a tény, hogy 1974. február 9-én született fiát, a katalánok védőszentje után, a katalán nép iránt érzett tisztelete, együttérzése jeléül, Jordinak keresztelte el. A spanyol hatóságok, a keményen regnáló fasisztoid diktatúra kiszolgálói, először ezt mindenáron szerették volna megakadályozni, törvényi és egyéb eszközökkel. Johan Cruyff azonban nem tágított, és végül felülkerekedett az elnyomó rezsimen: fia Jordi Cruyffként lett anyakönyvezve. Katalónia népe pedig hősként, kis túlzással „megváltóként” ünnepelte a holland mágust. A Család Barcelonában élt, a gyermekek, a feleség – Danny Coster – és Johan is katalán nyelven, a katalánizmus szellemében élték mindennapjaikat. Bár, a ’Caudillo’ 1975. novemberében meghalt, az szellemisége, a fasisztoid rendszer hatása még évekig továbbélt, jelen volt a mindennapokban. Erre két eklatáns példát lehet megemlíteni, aminek érdekessége, hogy mindkét alkalommal a Málaga volt az ellenfél. Az első meccset 1975. február 9-én játszották Malagán, amikor még élt a fasiszta diktátor. A mérkőzésen a 37. percben előbb sárga lapot kapott Johan Primero, majd a reklamálás miatt Orrantia Capelastegui bíró felmutatta neki a második sárga kártyát is, amiért kiállítás járt. A kiállítás ellen Cruyff még hevesebb tiltakozásba és reklamálásba tört ki, nem volt hajlandó elhagyni a pályát. A ‘spori’ több alkalommal is felszólította erre, a holland viszont nem tágított. Ekkor szokatlan dolog történt: az elnyomó rezsim karhatalmi erői bevonultak a pályára, körbevették Cruyffot, rángatták, és erőnek erejével távolították el a pályáról.
A másik ilyen találkozó a Málagával az 1977. február 6-i, Camp Nou-ban lejátszott bajnoki, aminek végén megint csak parázs jelenetek zajlottak le a pályán. Johan Cruyff, csapatkapitányként protestált a játékvezetőnél, miután a Málaga gólját Esteban kézzel szerezte, amit mindenki látott, csak a “fekete rigó” nem. Cruyffot a szövetség három meccses eltiltással sújtotta. A három bajnokin csupán egy pontot szerzett a csapat, így a bajnoki aranyéremről szőtt álmok szerte is foszlottak. Maga a meccs súlyos incidenssel zárult, miután a lefújás pillanatában szurkolók ugrottak be a pályára, s a játékvezetőt mindennel megdobálták, ami éppen a szurkolók keze ügyébe került. A rendőri kíséret is kevés volt, Melero Guaza bíró kapott rendesen a lelátóról. Megérdemelte. Egyben ez volt az utolsó barcelonai idénye is játékosként, s egy Spanyol Kupa-győzelemmel búcsúzott el a katalán fővárostól – de nem végleg. Tíz év múlva visszatér majd, hogy újraélhesse a Klub a sikerek, a győzelmek ízét.
1975. február 09. – az ominózus Málaga elleni meccsen: a kiállítása után Heredia kíséri az öltözőbe Cruyffot
Játékosként a Barça után
Amikor 1978-ban elhagyta – átmenetileg – a katalán fővárost, az akkor alakuló MLS-ben (amit akkor NASL néven írtak ki), amerikai bajnokságba szerződött, hogy az USA-ban népszerűsítse az európai futballt. Előbb Los Angeles-ben, majd New Yorkban futballozott, de igazi áttörést nem sikerült elérnie: az európai sikerek elkerülték, a népszerűsége is jóval halványabb volt az amerikai kontinensen, így 1981. januárban visszatért Európába. Három kérője akadt: a Levante ugyan a spanyol másodosztályban játszott, de feljutásra állt, és Cruyffnak hiányzott a spanyol klíma. A Hamburg sok pénzt kínált. A Leicester City pedig játéklehetőséget az egyik legjobb bajnokságban, és ha jól teljesít, az Arsenal szerződést kínált volna neki.
A The Sun 1981. február 25-én lehozta, hogy Cruyff a Leicesterhez igazol, sőt azt is megírta, hogy 4000 fontos meccspénzért érkezik, amitől nyilván megkergült az egész város. Kár, hogy eközben Cruyff éppen bemutatkozó sajtótájékoztatóját tartotta a Levanténál, ahol a nézőszám drasztikus emelkedéséből akarták kifizetni a játékost.
A spanyol túra végül kudarccal zárult, Cruyff sokat volt sérült, és amikor játszott, akkor sem ment neki igazán (egy edzőt azért így is kirúgatott). Az érkezésekor feljutást érő helyen álló Levante a Cruyffal letudott kilenc meccséből csak kettőt nyert meg, és nem sikerült kiharcolnia a feljutást.
1981 nyarán, 34 évesen visszatért első sikerei színhelyére, az Ajax együtteséhez, s újra a sikerek útjára vezette az amszterdamiakat. Két idénye alatt két bajnoki címre és egy Holland Kupa-győzelemre vezette a csapatot. Ekkoriban Leo Beenhakker ült az Ajax padján, s mellette Johan nemcsak játékosa volt, hanem amolyan technikai segítője is. Egy alkalommal feljegyezték, hogy a gyengén muzsikáló csapatot, hogy irányította a padról – félrelökve szinte Beenhakkert. A Twentét fogadta az Ajax, de nem nagyon ment a csapatnak. Cruyff a lelátón bosszankodva nézte, ahogy a vendégek 3-1-es vezetést szereznek, aztán nem bírta tovább, és egyszer csak felbukkant Beenhakker mellett a kispadon. Elkezdett magyarázni az edzőnek, aztán inkább a pálya felé fordulva a játékosokat kezdte irányítani, az Ajax pedig fordított, és 5-3-ra megnyerte a meccset. A játékos-edző-technikai vezető Cruyff sikerre vezette nevelőklubját, amit aztán a vezetők nem igazán kívántak honorálni 1983 nyarán: Johan túlzott anyagi követeléseit nem fogadták el, amire a zseni „bepöccent”, és a rivális Feyenoordhoz igazolt: az 193/84-es idényben aztán holland bajnokot és kupagyőztest csinált belőlük. S ez volt egyben az utolsó aktív pályafutása labdarúgóként – következhetett a nem kevésbé csillogó edzői karrier.
Mielőtt azonban erre rátérnénk, emlékezzünk meg két olyan pillanatról, amely szerves része a Cruyff-imázsnak. Az egyik a „Cruyff Turn”, azaz a Cruyff-féle hátracselt, aminek a lényege a következő: a labdát nem egyszerre játssza meg, ha védő van a nyakán, hanem azt elhúzza a bal lába mögött, amivel a védő ütemet téveszt, a csatár pedig időt és ütemet nyer. Ezt a cselt Johan Cruyffról nevezték el, amit először az 1974-es VB-n mutatott be a svéd védővel, Jan Olssonnal szemben. Azonban előkerültek korábbi videófelvételek, amelyeken Eulogio Martínez Ramiro (1935-84), az FC Barcelona labdarúgója, az 1960-as VVK-sorozatban a Wolwerhampton Wanderers ellen már alkalmazta ezt a cselt; így van szakirodalom, ahol “Martínez Turn”-ként említik.
A másik érdekes és máig emlékezetes mozzanata volt a pályafutásának, az 1982. december 5-én a Helmond SC ellen lejátszott bajnoki mérkőzés (5-0 az Ajax-nak), ahol egy szabályosan, de ritkán alkalmazott módon végzett el egy büntetőt. A tizenegyes-pontra lehelyezett labdának nekifutott, azt azonban nem kapura lőtte, hanem lepasszolta csapattársának, Jesper Olsennek, aki azt visszaadta Johannak, ő pedig a megdermedt, lefagyott kapus mellett, az üres kapuba gurított. Jó pár évvel később, 2016. február 14-én láthatott ilyet a Camp Nou közönsége: ekkor Leo Messi futott neki a büntetőnek, de ahelyett, hogy kapura lőtte volna, lepasszolta Luis Suáreznek, aki azt a Celta kapujába helyezte.
Az ’Oranje’ szolgálatában
1966. szeptember 7-én egy EB-selejtezőn debütált a holland nemzeti tizenegyben Magyarország ellen (2-2), amelynek színeiben 48 meccsen 33 gólt ért el. S egy érdekesség: azon válogatott meccsen, amelyen Johan gólt szerzett, Hollandia nem kapott ki. Innentől kezdve folyamatosan tagja volt a válogatottnak, amelynek gerincét az Ajax csillagai adták, s amely az 1974-es világbajnokságon jutottak el a csúcs közelébe: a ’totális futballal’ a labdarúgás minden szegmensének tetszését elnyerték, öröm és boldogság volt nézni a hollandok iskolajátékát – mint 1954-ben a magyar Aranycsapatét. Sajnos, a VB végén ugyanúgy az ezüstéremmel kellett megelégedniük, mint korábban a magyaroknak, és ők is az NSZK-val szemben maradtak alul. Pedig az 1. perc végén, büntetőből a hollandok szerezték meg a vezetést, Neeskens vette be a németek kapuját. A két Johan ettől a nyártól kezdve a Barçában is csapattárs lett.
Az elveszített VB-döntő után is szolgálta a nemzeti tizenegyet, az 1976-os EB-n harmadik lett, de az 1978-as világbajnokságra nem utazott el. Ennek okát sokáig csak találgatni lehetett, mert nem adott rá igazi magyarázatot. Sokáig az az elképzelés tartotta magát, hogy ezzel kívánt tiltakozni az argentin katonai diktatúra ellen. Végül 2008-ban, a ’Catalunya Radio’ adásában, Antoni Bassas riporternek felfedte a távolmaradása szörnyű okát: azért vonult vissza a válogatottól, mert néhány héttel az argentínai VB előtt őt és a családját megpróbálták elrabolni. Betörtek a házukba, megkötözték őket, de végül sikerült kiszabadulniuk. Hónapokon át testőrök és rendőrök védték a családot, Cruyff pedig nem akart ilyen körülmények között Argentínába utazni. „Világbajnokságon csak 200%-os állapotban lehet. S vannak olyan pillanatok egy futballista életében, amikor az élet más értékei fontosabbak, mint a foci.” Örök igazság.
EDZŐKÉNT, TECHNIKAI VEZETŐKÉNT
Johan Cruyff 14 Alapszabálya
Cruyff életrajzában magyarázta, miért hozta létre 14 komponensű szabályrendszerét, mely a világ összes Cruyff Court nevezetű futballpályáján megtalálható:
Egyszer olvastam egy cikket az egyiptomi piramisok építéséről. Arról szólt, hogy bizonyos számok és természeti törvények közt összefüggések figyelhetők meg. Például a Hold állása a különböző napszakokban. Elgondolkodtató, nem? Azon kor emberei, hogy voltak képesek létrehozni ilyen tökéletes építményeket? Biztos tudtak valamit, amire mi nem is gondolunk, mert ugye a jelenkor embere náluk sokkal fejlettebbnek tartja magát. Vegyük például Rembrandt-t, vagy van Gogh-ot. A mai művészek közül ki fogható hozzájuk? Amikor ezeken elgondolkodok, meggyőződésem, hogy minden lehetséges. Ha nekik, közel ötezer éve, sikerült véghez vinni olyan dolgokat, amit lehetetlennek gondolunk, akkor nekünk miért ne sikerülhetne? Ez ugyanígy igaz a futballra is és az olyan pályákra, mint a Cruyff Court-ok, vagy az iskolák sportpályái. Az én 14 szabályom azért született, hogy minden sportpályán kövessék azokat. Azért vannak ott, hogy bebizonyítsák a fiataloknak, hogy van párhuzam a sport és a mindennapi élet között.
A 14 szabály:
1.) Csapatjáték: Ahhoz, hogy bármit is elérj, csapatban kell gondolkodnod
2.) Felelősség: Mindennel bánj úgy, mintha a tied lenne
3.) Tisztelet: Tisztelj másokat
4.) Integráció: Vonj be másokat a tevékenységeidbe
5.) Kezdeményezés: Merj kipróbálni új dolgokat
6.) Edzés: Segítsd a társaid
7.) Személyiség: Légy önmagad
8.) Közösség: A kapcsolatépítés a sportban és az életben is nagyon fontos
9.) Technika: Rendelkezz az alapokkal
10.) Taktika: Tudd, hogy mit kell tenned
11.) Fejlődés: A sport testileg és lelkileg is erősít
12.) Tanulás: Próbálj meg minden nap tanulni valami újat
13.) Együttműködés: Az együttműködés minden sport alapja
14.) Kreativitás: Tedd szebbé a sportot
A kispad világában
„Ha megnézzük a futball legnagyobb futballistáit, a legtöbbjük nem tudott edzőként eredményes lenni, ha a történelem legnagyobb edzőire tekintünk, a legtöbbjük nem volt kiemelkedő játékos. Johan Cruyff mindkettőben maradandót alkotott – és mindkettőt látványos körülmények között művelte” – mondta róla csapat- és honfitársa, Johan Neeskens. Azt hiszem, ez mindent elmond Cruyff nagyságáról, kimagasló szakmai tudásáról.
Johan 1985 nyarán mentora és példaképe, Rinus Michels pályájára lépett, és az Ajax szakmai munkájának irányításával bízták meg. Olyan játékosok alkották ezt az Ajaxot, mint Ronald Koeman, Frank Rijkaard, Sonny Silooy, Arnold Mühren, Aron Winter, Rob Witschge, John van’t Schip, Marco van Basten. Veretes névsor, bajnoki címig mégsem sikerült jutniuk, pedig 120-35-ös gólkülönbséggel zárták az 1985/86-os idényt. A következő két idényben két holland kupát, ill. egy KEK-trófeát nyert a holland nagy csapattal, ami kellőképpen megalapozta jó hírnevét, edzőként is.
Mindezek után, ill. az újabb gyenge szezont követően, az FC Barcelona elnöke, Josep Lluís Núñez legyőzve személyes ellenszenvét, felajánlotta a Katalán Óriás kispadját a klubikonnak. Johan Cruyff pedig örömmel mondott igent a kihívásnak, s visszatért a Katalán Nemzet fővárosába, második otthonába, választott hazájába – hogy élete hátralévő részét ott élje le.
„Menjetek, és élvezzétek!”
Joahn Cruyff 1988. júniusban érkezett, és 1996. május közepén távozott. nyolc esztendő a Barça padján – sok. Több emberöltőnek felel meg, de úgy is mondhatnánk, nem egy életbiztosítás. Johan számára sem volt az, pedig őt tisztelet övezte visszatérése pillanatában is. ráadásul türelmesek is voltak Vele szemben, ami aztán négy csodálatos, két sikeres, és két kevésbé eredményes szezont eredményezett. Ahogy 1973-ban játékosként, úgy 198 után edzőként emelte magasba az FC Barcelona gépezetét. Alkotott. Irányított. Vezényelt. Nem kímélt senkit, magát se. Az eredmény: a ’Dream Team’. A szisztematikus munka, építkezés. A Barça utánpótlásának újraértelmezése. Visszatérés az alapokhoz, amit Laureano Ruíztól látott az 1970-es években, mikor mindketten Barcelonában ténykedtek. Az építkezésben segítségére volt Carles Rexach, a Klub katalán ikonja, nemzeti hőse. S ketten együtt egy világverő alakulatot építettek, amely 1990-94 között uralta a spanyol futballt és az európai labdarúgás meghatározó résztvevője volt.
Első szezonjában megmutatta, mit várhatunk tőle: az alakuló csapat KEK-trófeával fejezte be a szezont, bár a bajnokságban még nem lehetett ellenfele a Realnak. Erre még egy kicsit várni kellett – még egy évet, amire kiépült a ’Dream Team’ verhetetlen armadája: Zubizarreta, Koeman, Laudrup, Bakero, Pep Guardiola, Sztoicskov, Julio Salinas, Begiristáin, Ferrer. Az 1990-94 közötti időszakot aztán aranyszínű betűvel vésik bele a Barça históriás könyvébe: zsinórban négy bajnoki cím, 1992. májusban BEK-győzelem, három spanyol Szuperkupa, egy Európai Szuperkupa. Fantasztikus sorozat, amely – sajnos – egy meglehetősen fájdalmas vereséggel, az athéni „pofonnal” zárult le 1994 nyarán.
Azonban nemcsak a felnőtt csapattal foglalkozott, hanem rendszeresen felügyelte, áttekintette a ’La Masía’ működését, az ott zajló munkát. Rendszeresen feltűnt a ’B’-csapat, az utánpótlás-csapatok meccsein. Mindenre kiterjedt a figyelme. Tisztában volt azzal, hogy a La Masíán nevelkedett focista többet tesz hozzá a Csapat játékához, hiszen a Barça a második otthona, ott nevelkedett, magába szívta a Klub iránti szeretetet, a címer iránti elkötelezettséget – érzelmileg kötődött a csapathoz, a Camp Nou-hoz. S mindez nyolc év alatt 11 trófeát eredményezett, amivel a legsikeresebb tréner lett a Klub történelmében – mígnem mentoráltja, neveltje, „fogadott fia”, Pep Guardiola ezt meg nem döntötte 2008 és 2012 között a maga 15 serlegével.
Cruyff együttélt a Csapattal minden meccsen. Nem pihent egy percre sem. Nem tágított. s mellette láncdohányosként élte az életét. Még meccs közben, a padon is szívta. Ami majdnem az életébe került. 1991 tavaszán egy szívkoszorúér-elzáródás és infarktus kettőse érte utol, s életét csak a gyors orvosi beavatkozás, és az ezt követő bypass-műtét mentette meg. Így 1991. március-áprilisban Rexach irányította a szakmai munkát, miközben Cruyff lábadozott. Április közepén tért vissza a padra – eldobva a cigit. Maradt az izgalom, a meccs által generált, megemelkedett vérnyomás.
Erről a nyolc évről külön cikkben bővebben szóltunk már, így azokkal nem untatnám a Kedves Olvasót. Mint ahogy a búcsúja is több cikkben bemutatásra került, 1996. májusának közepén. Nem vált becsületére a klubvezetésnek, az egyszer biztos: egy nagy emberrel méltánytalanul, mondhatni embertelen módon ’bántak el’, amikor a bajnokság vége előtt két fordulóval, a katalán sajtóból értesült, hogy Sir Bobby Robsont szerződtették a helyére.
Négy fordulóval a Primera División zárása előtt nyilvánvalóvá vált, hogy ekkor is trófea nélkül marad a csapat. Egy ilyen nagy Klub számára, ez elfogadhatatlan teljesítmény volt, még Johan „Primero” esetében is. Cruyff hiába érezte, hogy a fiatalítás útjára lépett csapattal a jövő együttesét építheti, ezt nem tehette meg. 1996. május 18-án Johan I éppen edzéshez készült fiaival, amikor kezébe kerültek az aznapi barcelonai sportújságok címlapjai – innen megtudhatta, hogy napjai meg vannak számlálva a Barça kispadján. A Klub vezetése, Núñez elnökkel az élén Madridban megegyezett az új Barcelona – trénerrel: az angol Bobby Robsont szerződtették arra a padra, amelyiken még Cruyff ült.
A visszaemlékezések szerint, az edzés előtti öltözői hangulat tetőfokára hágott. Cruyff mérhetetlen haragra gerjedt, a vezetőséget szidalmazva, kárhoztatva kelt ki magából. Ebben az „emelkedett” pillanatban lépett az öltözőbe Joan Gaspart alelnök – bár ne tette volna. Végig kellett hallgatnia Johan Cruyff válogatott szidalmait, és már a rendőrség kihívásán gondolkozott, amire végül nem kellett sort keríteni. 1996. május 18-án, szombat délelőtt a Barça történetének legsikeresebb edzője önként elhagyta a Klubot – a második Cruyff – éra ezennel lezárult.
A Katalán Nemzeti 11 élén
Mint hithű és elkötelezett ‘fogadott’ katalán hivatásának, célkitűzésének tartotta a katalán válogatott aktív működését, létezését, így 2009. november 2-án átvette a katalán válogatott irányítását Pere Gratacós-tól. 2009. december 22-én Argentína elleni barátságos meccsen debütált a Katalán Nemzeti tizenegy élén, amely Katalónia 4-2-es győzelmével zárult. 2010. december 28-án Hondurasszal játszottak, és 4-0-ra nyertek az Estadi Olímpic Lluís Companys-ban. 2011. december 30-án ugyancsak itt játszottak Tunéziával, míg utolsó meccse a katalán válogatott élén a 2013. január 2-i Nigéria elleni barátságos meccs volt a Cornellá-El Pratban, ahol 1-1-es döntetlent értek el.
Cruyff – mint a futball ideológusa
Cruyff egy nagyon tiszta filozófiát alapított a Barçánál, Ő hozta létre azt a filozófiát, megalkotta a Barca DNS-ét. – Xavi, 2016 május.
Több mint csak egy nagyszerű játékos vagy edző, Cruyffot nagy gondolkodónak is tartják, aki hivatalosan is megalkotott és képviselt egy elkülöníthető gondolati iskolát a fociban és egy játékstílust, ami ma a legelterjedtebb. Általánosságban egy nagy hatású ideológiai figurának tekintik a foci világában, Cruyff briliáns taktikai újító is volt a játék történetében. A Kicca.com heti blogjába írja a spanyol nemzeti csapat középpályása Juan Mata, aki a Real Madrid akadémiájának növendéke volt, nyilvánosan elismerte Cruyff összes látomását a fociról. „A foci szellemi atyjának tartom, annak, amit Én is próbálok játszani, és amit nézőként azért nézek, hogy tanuljak belőle, akármikor nézek egy meccset. A labda és a terek intelligens használata, a tehetség fontossága a fizikai kondíció felett és a foci csapatjátékként való megértése olyan gondolatok, amelyeket Én egyértelműen támogatok.”
A hatása az Ajaxnál és a Barcelonánál túlment a játékosi és edzői képességein, mivel segített kialakítani a klubok játékának filozófiáját. La Masia, a Barca akadémiája az Ő agyszüleménye volt. Mint egy prominens végzős az Ajax híres akadémiáján, mindig hitt a hazai nevelésű fiatal játékosok használatában a kezdő csapatokban. Egy egyedülálló modellt fejlesztett ki a La Masiában, ahol a fiatal játékosok felnőhettek és nagyobb esélyük lehetett bekerülni az idősebbek csapatába, mivel már hozzászoktak a játék stílusához. Ahogy a La Masia volt technikai igazgatója Pep Segura mondta Cruyff-ról: „ez egy filozófia, egy mentalitás kialakításáról szól, a klub legaljától a tetejéig. Cruyff az, aki elkezdte az egészet. Ő volt a klub legbefolyásosabb alakja. Mindenkinek megvan az a képessége, hogy létrehozzunk bizonyos dolgokat, de Én nem lennék képes a semmiből létrehozni valamit, mint Cruyff csinálta. Sokat tanultam tőle. Nem tudom elképzelni a jelenlegi Barcelonát Cruyff munkája nélkül.”
A játékstílust, amit Cruyff vezetett be a Barcelonánál tiki-taka néven ismerték meg. Rövid passzok és mozgás jellemzi, különböző csatornákon mozgatják a labdát, és fenntartják annak birtoklást, amit átvett a 2008-as Európa-, 2010-es világbajnoki és 2012 Európa-bajnok-győztes spanyol nemzeti válogatott. Évtizedek után, amikor a nemzetközi színpadon a változatlannak tűnő alulteljesítésről voltak híresek, Spanyolország az egyik legjelentősebb uralkodási időt hozta létre a labdarúgás történetében 2008 és 2012 között. Azzal, hogy 2012-ben megnyerte az Európa bajnokságot a spanyol lett az első nemzeti válogatott, amely két Európa és Világ bajnokságot nyert sorban egymás után és az első, aki egymás után nyert két Európa bajnoki címet.
Xavi, a Barcelona és a spanyol csapat középpályása szerint a tiki-taka stílusú játék a szíve a focijuknak. „A modellünket megújította Cruyff; ez egy Ajax modell. Minden a rondo-ról szól. Rondo, rondo, rondo.” – vélekedik Xavi.
Cruyff legfontosabb foci nézetei jelentősen befolyásolták sok játékos és edző karrierjét, beleértve Frank Rijkaardot és Pep Guardiolát. Két elkötelezett tagját és leszármazottját a Cruyffi (Barca – Ajax) labdarúgás iskolának. Cruyff színfalak mögötti tevékenykedése nélkül, minta a Barca lelki atyja, nem jöhetett volna létre Joan Laporta elnöksége. És Rijkaardot valamint Guardiolát a két edzőt, akik korábban nem bizonyítottak, sohasem nevezték volna ki a Barca edzőjévé.
Josep Guardiola, egy tipikus terméke, tanítványa a Cruyff-i iskolának, aki 2008 és 2012 között volt az edzője a Barcelonának kijelentette:
A karrierem során egyszerűen csak hinni próbáltam abban, amit Johan Cruyfftól tanultam. A világon Ő gyakorolta a legnagyobb hatást a focira, először, mint játékos aztán, mint edző. Sokat tanított nekem és ez abban a tényben is észrevehető, hogy sok volt játékosa ma edző.” Guardiola hozzátette, „Johan Cruyff megépítette a székesegyházat, a mi dolgunk a fenntartása és a renoválása.” Figyelembe véve, hogy a labdarúgás világában hogyan fognak emlékezni Cruyff hagyatékára, ezt mondta, „játékosként és edzőként sok címet nyert, de nem ez az öröksége. A címek csak segítenek. Johan megváltoztatott két klubot. Nemcsak az Ajaxot változtatta meg, hanem a Barcelonát is – és aztán a holland és a spanyol nemzeti válogatottat is. Felejtsük el a címeket! Én több címet nyertem, mint Ő. Messi, például kevesebbet fut, de mégis Ő Cruyff legjobb tanítványa. Én nem lettem volna képes megtenni, amit Ő megtett a Barcelonánál. Mindent megváltoztatott. Mindent Ő csinált. Amit Cruyff tett a fociért az összehasonlíthatatlan. A szobor dolog nem teljes. Annyira nyilvánvalóan megszerettette velünk ezt a sportot, hogy semmiféle képen nem felejthetjük el Őt.
Jürgen Klinsmann az Egyesült Államok nemzeti válogatottjának vezetőedzője mondta Cruyff hatásáról napjaink focijára „több mint egy sportoló, Cruyff nagy gondolkodó is volt valaki, aki újra feltalálta a sportot.” „Cruyff most már elhagyott minket, de a látomása és a filozófiája remélhetőleg örökre élni fog. Láthatod abban, ahogy a Barcelona – egyike annak a két klubnak amiket Cruyff forradalmasított az Ajaxszal együtt – még mindig hetente így játszik. Ez egy stílus, amelynek világszerte vannak követői. Szerintem sok ember megosztja vele azt a filozófiát. Ezt a fajta játékot akarod látni, amikor te határozod meg a színt, te irányítod a játékot, gyorssá teszed, tőled lesz vonzó és támadó. Mindig is híres volt a saját verziójáról a 4-3-3 széles szárnyaknak, mindig gyors és technikailag nagyon tehetséges. Ez az Ő ismertetőjegye.”
A német nemzeti válogatottnak, amely megnyerte a 2014-es világbajnokságot mély cruyffiánus hatásai vannak (Pep Guardiolán keresztül). Miután elhagyta a Barcelonát, Guardiola átültette Cruyff látomását a Bayern Münchenbe. Németország és a Bayern kapusa Manuel Neuer, aki több passzt adott a 2014-es világbajnokságon, mint Messi, megtestesíti a kapust akiről Cruyff álmodott az 1960-as és 1970-es években. Egy focista kesztyűben. Mindig is zavarta Cruyffot, hogy a kapusok csak megállítják a lövéseket. Úgy gondolta, ez egy játékos elpazarlása. Ahogy egyszer Cruyff mondta: „A csapataimban a kapus az első támadó, az első csatár, az első védő.” Olyan kapust akart, aki a passzokba is be tud kapcsolódni. Így a kapus valójában a 11. játékossá válik, mint Edwin van der Sar az Ajaxnál és Victor Valdés a Barcelonánál.
Cruyff nézetei a labdarúgásról jelentősen befolyásolták a belga foci edzés forradalmát is, amelyet a volt nemzeti technikai igazgató Michel Sablon vezetett a korai 2000-es években. A Barca-Ajax- inspirálta fiatalkori rendszer bevezetésével, amely kifejlesztette a belga tehetségek új arany generációját. 2009-ben Belgium a 66. volt a FIFA Világranglistáján és 2015-ben létrehozták a valaha volt legnagyobb felemelkedésüket, köszönhetően 3-1-es győzelmüknek a 2016-os Európa bajnoksági selejtezőben Izrael felett.
A cikk linkje:https://www.blaugrana.hu/edzok/johan-cruyff/
Nekem az véleményem hogy Johan Cruyff amit labdarugással tett Az Példaértékű Az ő által tökéletesre fejlesztett játékstilus tetszik nekem a legjobban Az Ő Játékstilus áll hozzám legközelebb a foci felfogásomhoz.
A World of Tanks egy 
